Valamikor nagyon messze, itt a közelben élt egy kisnyuszi. Volt neki egy gyönyörűen szóló kis csengettyűje.
Mindig a csengettyűt rázogatta és gyönyörködött a hangjában. Amikor pedig már belefáradt a gyönyörködésbe, felakasztotta a vadrózsabokorra csengettyűjét és szundított egyet. Igen ám, de ezen a furcsa napon, amikor már a nyulacska elaludt, különös, pattogó hangok kíséretében elkezdett nőlni-nőlni a rózsabokor, míg-nem egy óriási fává nőtt.
Amikor a nyuszi felébredt, azonnal a csengettyűje után nyúlt, de az bizony nagyon-nagyon magasan himbálódzott.
