Pártok között szabadon

• Példány állapota: jó

Választók és társadalmi környezet a 90-es évek Magyarországán

A kételkedésre hajlamos olvasó bizonyára már a cím láttán eltűnődik, vajon nem volna-e helyesebb kérdőjelet tenni a címben foglalt állításhoz. Vajon az egyénekre zúduló információtömeg, a kampányok során még inkább felerősödő befolyásolási törekvések korában egyáltalán mennyire beszélhetünk szuverén választásról, autonóm döntésről? Sőt, kár lenne könnyedén átsiklani a kérdés fölött, hogy a szabadság lehetősége egyben a szabadsággal való élést is jelenti-e. A politikai szabadságtól való megfosztottság évtizedei után egy csapásra valóban kialakult-e a képességünk az állampolgári tartás és viselkedésmód gyakorlására? A politikai részvétellel kapcsolatos negatív tapasztalatok nem idézik-e fel a frommi „menekülés a szabadságtól” szindrómáját? S vajon egyáltalán a magyar társadalom politikai intézményrendszere van-e olyan fejlett, rugalmas és átlátható, amely – pozitív értelemben is – valóban lehetővé teszi a szabad választást? Noha e kételyek egyikére sincs mindenkit megnyugtató, optimista válaszunk, bizonyos értelemben mégis fenntarthatjuk a cím sugallatát. Bármennyire is összetett fogalom a szabadság – amely tényleges megvalósultságát tekintve szociológiailag bizonyára fokozatosnak tekinthető -, a többpárti plurális választási rendszer minden dilemmájával együtt a politikai szabadság alapvető, talán a legalapvetőbb megnyilvánulását sűríti magába. Ebben az értelemben, reméljük, találónak tekinthetjük a címet tanulmánykötetünkhöz, amely a választói magatartásra, politikai tagolódásra vonatkozóan az elmúlt évtizedben végzett kutatássorozatunk eredményeit fogja át – mindazokkal a buktatókkal, nehéz tanulási folyamattal, amelyen a magyar társadalom tagjainak ebben az évtizedben keresztül kellett mennie. Vissza

• Szerző: Angelusz Róbert - Tardos Róbert
• Állapot: jó