Zsírnak ​való

• Példány állapota: jó

Csender Levente első önálló novelláskötetét tartja kezében a kedves Olvasó. A 26 éves író humorral és költészettel átitatott történetei a gyerekkorba kalauzolva rajzolják elénk a 80-as évek Erdélyét, jellegzetes figuráit, akiknek életében a biztonságot, a bőség kosarát legtöbbször egy zsírral teli bödön jelentette. Mindezt pátoszmentesen, nagy mesélőkedvvel tárja föl a fiatal szerző, akinek írásművészetére Tamási Áron szivárványos realizmusa, Bodor Ádám balladisztikussága egyként hatott. A gördülékeny és fordulatos történetek emlékek visszfényével világítják meg a nélkülözésben is tisztának megmaradó emberek tragikomikus, mindennapi kalandjait.

„Éjszaka csordogálásra ébredtem. Azt hittem, esik. Mint másnap kiderült, nem esett. Reggel sikoltás oltotta ki az álmot a szememből. A nagynéném elájult. Kora reggel, mikor még mindenki aludt, beosont a tisztaszobába, hogy a reggeli tojásrántottához friss zsírt hozzon, de amikor belevágta volna a kanál élét a zsírba, meglátta a tetején a sárga levet, és kirúgta a lábát maga alól. Az én István bátyám, aki Brassóban angol vécéhez szokott, később bevallotta, azt álmodta, hogy otthon van, kimegy a fürdőszobába, felnyitja a tetőt, és pisálni kezd.
Reggeli nélkül kellett távoznunk, megbomlott a jó rokoni kapcsolat is, apukáék egymás mellett poroszkáltak az úton, én szomorú nótákat húztam, ők néha fütyültek hozzá.”

• Szerző: Csender Levente
• Állapot: jó