“Vajon kik azok az emberek, akik miatt szurkolók százezrei kelnek hajnalban, majd utaznak órákat, gyalogolnak kilométereket, és ha úgy adódik, bőrig áznak csak azért, hogy néhány pillanatig láthassák őket egy kanyarban?
Ez a kérdés motoszkál bennem, amikor a pályák mellett vagy a szervizparkban azokat a pillanatokat keresem, amikor az elérhetetlen sztárokból ugyanolyan bosszús, fáradt, szomorú vagy vidám emberek lesznek, mint amilyenek mi vagyunk.
Ha jól végzem a dolgom, akkor ezek a portrék szokatlan közelségbe hozzák azokat, akik miatt oly sok fáradozásra és őrültségre vagyunk képesek.”
