A szerző e könyvében azt vizsgálja, hogy az ellenforradalmi rendszer második évtizedében milyen politikai szerepet játszott Magyarországon az a hadsereg, amelyet a trianoni békeszerződés még védelmi hadműveletek folytatására is egyértelműen alkalmatlanná tett. Elemzi a hadsereg bel- és külpolitikai funkcióit, a kormánypolitika befolyásolására tett kísérleteit, bemutatja a német-magyar katonai kapcsolatokat. Kitér a hadsereg karhatalmi alkalmazásának kérdéseire, valamint vezetésének és tisztikarának a politikai jobboldallal való kapcsolataira is. A vizsgálat eredményeképpen eltérő képet kapunk attól, amit a magyar történetírás eddig feltételezett: a fegyveres erőknek az a törekvése, hogy a politikai vezetéssel kötött kompromisszumait a maga előnyére formálja, több tekintetben is sikerrel járt.
