Az Uccu, megérett a meggy nem Jancsó Miklós írásainak kritikai kiadása. Ez rögtön kitűnik az önkényesen választott kötetcímből, a felhasználóbarát tagolásból és abból a filológusokat őrjítő ötletből, hogy az egyes, úgymond fejezetekben vagy ciklusokban az írások időrendje fordított: azaz nem a “zsengékkel” kezdődik, hanem mindig a legújabb szövegekkel. Vagyis az Olvasó ne azzal szórakoztassa magát, hogy felfedezze, miből lett a cserebogár, hanem rögtön kapja készen a literátor Jancsó Miklóst mai – ha hiszünk a fejlődésben, hát mondhatjuk – érett, azaz legfiatalabb állapotában.
A jövendő filológusai persze talán díjazzák azt a szerkesztői önkényt, hogy nem keverednek a kötetben műfajok. Egy kivételével nincsenek hangszalagról leírt és “szerkesztett” előadásszövegek, csak olyan írások, amelyek vagy megjelentek, vagy – miután Jancsó Miklós alkalomhoz illőn felolvasta őket – kéziratban voltak hozzáférhetők.
