Leányos ház 1931-ben

• Példány állapota: jó

A vasárnapi ebédre elsőknek érkeztünk a feleségemmel. Rendes körülmények közt bosszankodni szokott az ember, ha ilyesmi történik vele, ebben az esetben azonban inkább örültünk, hogy legalább zavartalanul válthatunk egypár szót a háziakkal, akik távoli atyánkfiai, de közeli jóbarátaink.
– Hogy vagytok? Mint vagytok? Hát a gyerekek? Mit csinálnak a kisleányok?
A „kis lányok” öten vannak. A legnagyobb, Jucika, most doktorál, a legkisebb nyolcadik gimnazista. Jövőre már ő is bálozik, akarom mondani, egyetemre megy. Van még egy fiú is, Peti, az a legidősebb. Diplomás mérnök, de állása még nincs, valami építészirodában volontőrködik fizetés nélkül. Kedves, jó és szép gyerekek valamennyien. Az apjuk felel:
– Jól vannak … Egyelőre … Csak azt szeretném tudni, mi lesz belőlük … Mert, amíg én bírom, addig csak megvannak. De azután? … öt leányt férjhezadni manapság! Kihez? Hol veszek én öt olyan embert, aki el tud tartani egy asszonyt? A fiúk maguk se tudnak megélni…
A felesége bizakodón mondja:
– Nem kell ezen aggódni! Majd kiparancsolja a jó Isten! – És ránevet az én feleségemre, azzal a jelentős, titokzatos nevetéssel, amit csak az asszonyok értenek egymásközt, mint hajdan az augurok.

• Szerző: Csathó Kálmán, Dr. Barna Antal
• Darab: 1
• Állapot: jó