Részlet a könyvből:
“A térre öt ablak nyilott. Nagy ablakok, feketén csillantak meg az estében. Fényesen, mint a tó vize az éj borulatában. Sejtelmesen, leplezve és mégis meg-megcsillogtatva azt, ami a felület mögött rejtőzik. A függönyök lebocsátva, a világosságból az utcára egyetlen sugárocska se verődött ki. a kapu fölött cimer. A bejárat sárga majolikával kirakva. A majolika fénylett, mint a tükör. Szemben a kapuval a négyszögletes, kis udvar hátterében a konyhaablak. Az ablak nagy szemével éberen vigyázott a kapura, ki jön be, ki megy ki.
Mátyásné, a gazdaasszony, hófehérre surolt konyhaasztal mellett állott. Nagy tálcára sorba rakta a csészéket és amig beállította a sorba, mindegyik csészéhez hozzágondolta a gazdája szokását.”
