Könyvem megkísérelte, hogy mellőzve az izmusokat, a stílusfogalmakat és más esztétikai kategóriákat, közös tartalmi nevezőre hozza a 19. század formai szempontból szélsőségesen eltérő jelenségeit. Arra törekedtem, hogy megkérdőjelezzem e korszaknak áttekinthető, egyirányú útvonallá egyszerűsített fejlődési sémáját, és emellett szándékom volt ráirányítania figyelmet a nagyon is elhanyagolt témákra és vezérmotívumokra. Bevallom, hogy a kalandnak, amelybe ennek során bocsátkoztam, annak idején még csupán elnagyolt körvonalait láttam világosan. Visszatekintve, valahogy olyannak tűnik ez a vállalkozás, mintha átlovagoltam volna a Bodeni-tó fölött; ám nem buktam le a lóról: s azóta csak a lépés módját változtattam meg.
