Sigmund Freud „Az Ősvalami és az Én” című műve a lelki szerkezetnek, a fejlődéstani és dinamikai összefüggéseknek szemléletes képét tárja fel az olvasó előtt, aki ezzel a mai pszichoanalitikai lélektan egységes foglalatát is megtalálja benne.
A lélekelemző tudomány számára ez a munka úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból alapvető jelentőségű. Hogy e sokféle elágazó műnek csak a magvát érintsük: itt válik nyilvánvalóvá, hogy magának az „én”-nek is egy része tudattalan, aminek vizsgálatában jutott el itt Freud a lelki őstalajhoz, a lelkinek a testivel határos fundamentumához.
