Eleinte olyan volt a „biotóza”, mint valami furcsa, édes illatú, szirmai között kicsiny, villogó fényeket rejtegető virág. Feltalálói mindent megpróbáltak vele, növekedésre akarták serkenteni, de bármit tettek is, hiába kísérleteztek, a halványsárga, kecses „virág” nem növekedett. Azt várták tőle, hogy műanyagokhoz hasonló, nagy molekulájú polimereket termel. Már úgy látszott, hogy hiába… Egy napon azonban a „biotóza” minden elfogadható magyarázat nélkül növekedni kezdett…
De ezen a napon kezdődött a KR-effektus története is. Riasztó és hihetetlen hírek érkeztek a világ minden tájáról, kísértetlátások, telepatikus megérzések. Az emberek látni, hallani, érezni kezdték azt, amit a szomszédjuk látott, hallott, érzett. Senki sem tudott magyarázatot adni, csak a tudósok kis csoportja szállt szembe a rejtéllyel…
A szovjet tudományos-fantasztikus irodalom egyik kiemelkedő, sajátságos alkotása Jemcev és Parnov új könyve, a Világlélek.
