Életem tizennegyedik kötetének egyik részében azok a történetek szerepelnek, amelyek korábbi könyveimben már helyet kaptak. Ezek hírhedtté vált bűnügyek nyomozásáról, Isten szolgáinak kálváriájáról, egyikük mártíromságáról és olyan életmentő akcióról szólnak, amelyek során kisgyermekek élete vagy halála volt a tét.
Ezek által kívánom tiszteletem kifejezni azok iránt, akik rendőrtisztként vagy tiszthelyettesként, Isten szolgálóiként olyan magas fokú emberi tisztességről tettek tanúbizonyságot, amelyekért nem lehet elégszer a tiszteletünket nyilvánítani nekik.
Hasonlóképpen a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend kötetemben bemutatott és megnevezetlen tagjainak is, akik a bűnözés és a terrorizmus ellen vívott nemzetközi küzdelemből éppúgy kiveszik részüket, mint a katasztrófák elhárításából, a humanitárius tevékenységük pedig szintén példaértékű.
