Augustinus egyházatyáról mondják, hogy egy napon, miközben Istenről töprengett, elérkezett a tengerhez. Ott egy kisfiú fáradhatatlanul merte a vizet egy kanállal. A kérdésre, hogy mit művel oly buzgón, a fiúcska ragyogó szemekkel így válaszolt: „Kimerem a tengert!”
Augustinus szomorkásan mosolygott: „Ez teljességgel lehetetlen!”
A gyermek is mosolygott, és mellékesen megjegyezte: „Te is így jársz a te Isteneddel.”
