Gion Nándor regénye kegyetlen realizmussal ábrázolja szereplőinek az életében, sorsuk alakulásában az ottani emberek – magyarok, németek, zsidók, szerbek – erkölcsi viselkedését, helytállásaikat és megalkuvásaikat meghatározó folyamatokat, ahogyan azok a hétköznapokban valóságosan végbementek, azokkal a máig ható következményekkel együtt, amelyeket mély hallgatás övezett eddig (s nemcsak az irodalomban). Gion Nándor regénye mind életanyagát, mind pedig esztétikai értékét tekintve nagy nyeresége napjaink irodalmának: a magyar elbeszélő próza legnemesebb hagyományaihoz méltó, kiemelkedő munka.
