A sikeremberektől elvárják, hogy emberfölöttiként teljesítenek, hogy ott legyenek sikeresek, ahol a „középszerű ember” feladja, függetlenül attól, hogy bizonytalanság, gyengeség vagy egy kihívásnak a reális felmérése készteti-e erre. De hogy egy menedzser éppen azon „erények” folytán betegszik meg, melyeknek a potenciáját tulajdonítják, ezt senki sem óhajtja tudomásul venni – a legkevésbé ő maga. A menedzserség úgynevezett erényei a végletes formái a hatalom megszerzését és megtartását garantáló összes tulajdonságnak: a birtoklási vágynak, a kitartásnak, a harci szellemnek, az önmegvalósításnak, az akaratérvényesítésnek és a versenyképességnek. Kevésbé pozitívan fogalmazva itt nyugodtan kapzsiságról, vaskalaposságról, agresszivitásról, irigységről, fennhéjázásról, brutalitásról és rivalizálásról beszélhetünk. És ezennel a sikerember mítoszát el is búcsuztathatjuk.
