“A kék kalap című Lajtha-vígopera születésének története, sorsa, a létrejöttében érdekelt írók nemzetközi kapcsolatai, befejezésének és színpadra vitelének viszontagságai izgalmasan tanulságos képet festenek szövegszerzők, fordítók, zeneszerzők, előadóművészek kapcsolatairól, együttműködéséről, a mű befejezésének és színpadra léptetésének izgalmairól.
Solymosi Tari Emőke tanulmánya egyenes és logikus, világos szerkezetben építi fel, fejti ki a mű létrejöttének összetevőit, szakaszait. Előadásában világossá válnak a spanyol szövegíró, Madariaga, a magyar fordító, Dalos László, a magyar zeneszerzők, Lajtha László és Farkas Ferenc munkájának eredményei.
Széles körű történeti áttekintésben tárja fel a végül is vígoperának nevezett és született mű több évszázados leszármazásának, műfaji rokonságának, karaktereinek terebélyes családi körét. Jól működő zenei érzékenység és filológiai-kutatói felkészültség segíti a benső összefüggések színpadi működésének bemutatásában.
Különös figyelmet érdemel Lajtha László emberi tartalmú és vonzatú esztétikájának érintése. Olyan becses vonás, amely a színpadi világ értelmét és örömét jelenti.”
