„A pragmatikai szint (…) sohasem kínálhat egyértelmű következtetéseket az interpretátornak, ugyanis a ťbeszédhelyzetŤ, a ťki beszél?Ť kérdésre adható válaszok már eleve egy olyan retorika produktumai, amely azzal, hogy antropomorfizálja a nyelv eme szintjét, erőszakot követ el a szöveg tropológiai rendszerén. Ez az átcsúszás tropológiából antropológiába megakasztja azt a kölcsönös irányú mozgást, amely a szöveg retorikai szerveződése és pragmatikai dimenziója között zajlik és megbontja azt a kettős meghatározottságot, amely (pl.) a költői képek és az én (arc)képe között létesül. Az átcsúszás eme ťpillanataŤ mindig a[z] (…) esztétikai ideológia önkényét engedi megmutatkozni (…)”
Kulcsár-Szabó Zoltán 1973-ban született Budapesten. Az ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén tanít.
Megjelent kötetei:
Oravecz Imre (1996, Kalligram)
Hagyomány és kontextus (1997, Universitas)
