Részlet a könyvből: “Green is arról panaszkodik Amerikában, a háborús évek végén, hogy nem lehet a “fióknak dolgozni” – az írónak kell a tudat, hogy rögtön van kiadója, közönsége, visszhangja. S ezt olyan író panaszolja, aki végül is “világnév”, s hozzá még kétnyelvű író, egyformán tud angolul és franciául… Mit szólhatok én, amikor ezt a panaszt olvasom? Semmit. Írok tovább, a fiókomnak, magyarul.”
