A Xi. században a keresztény Európa kétszáz évre megvetette a lábát a Közel-Keleten, az iszlám tengert közepében. Kereszteseit különféle indítékok vezérelték, nem utolsósorban az a heves vágyuk, hogy felszabadítsák a Szentföldet a hitetleniga alól. Hatalmat, pénzt és földet is akartak, de vállalkozásukat át- meg áthatotta a vallás: magukat zarándoknak tartották, „Krisztus keresztjét vették fel” azért, hogy elnyerjék bűneik evilági és túlvilági büntetésének elengedését. A történelmi emlékezet egyaránt megőrizte vitéz gyarló tetteiket.
