Igen, hát Tika valóban gyönyörű! Persze, Kala is az volt – az embernek az anyja mindig szép! -, ám Tika másképp volt az. A maga módján leírhatatlanul gyönyörű, ahogy azt Tarzan épp érezni kezdte; bizonytalan, ködös, forró érzésekkel. Éveken át Tikával játszópajtások voltak, és Tika továbbra is játékos maradt, míg a vele egykorú fiatal hímek hamarosan nyers modorúvá, mogorvává lettek. Tarzan, ha egyáltalán elgondolkozott a dolgon, alkalmasint azzal magyarázta növekvő vinzalmát a fiatal nőstény iránt, hogy ők ketten, egykori játszótársak, csak ők ketten őrizték meg ezt a hajdani pajkoskodó kedvet.
