1912 áprilisának egyik szörnyű éjszakáján nem csak az akkor világ legnagyobb óceánjárója, rakományostól, hanem 1502 emberélet is elveszett. Mindezen veszteségeken túl a Titanic pusztulása a 19. századi polgári önbizalom végét is jelentette. Mindaddig hitték az emberek, hogy övék a változatlan, rendezett, civilizált élet kulcsa. Száz év óta a technika állandóan fejlődött, s e műszaki koronája volt az óceánon a Titanic, amelyről azt tartották, maga az Úristen sem tudná elsüllyeszteni. A 20. század elveszett illúziói sorában ez volt az első megrázkódtatás. A Titanic előtt minden olyan nyugalmas volt – utána végleges és végleteiben pusztító zűrzavar uralkodott el.
