… Ugyanilyen boldog voltam, amikor megöltem Gólátot… amikor már 50 lépésnél i közelebb viltam hozzá, elhajítottam a botomat és tovább száguldottam feléje, nyílegyenesen amilyen gyorsan csak tudtam, aztán fölemeltem a parittyámar, és megforgattam a fejem fölött. A gyorsulás forgatónyomatéka nagyobb lett, mint amilyet valaha életemben produkáltam, a kő tömege parittyám hurkában mintha másodpwrcenként megduplázta volna. Góliát csak állt, egy helyben, mint akit odaszögeztek, tátott szájjal, mint valami élettelen bálvány.. Csodálatosan éreztem magam. Ki tudná ezt szavakba öntani?
