“Krisztus életének minden mozzanata konfliktus és diadal. Győzedelmeskedett a mindennapi emberi gyönyörűségek leküzdhetetlen bűvöletén, a kísértéseken, és szünet nélkül átlényegítve szellemmé a testét, felmagasztosult. A Golgota csúcsára ért, és megfeszítették a kereszten… Ez a könyv nem életrajz, hanem minden vívódó ember hitvallása.”(Nikosz Kazantzakisz) Isten, tégy engem Istenné! – kiált a kis Jézus a világhírű görög író 1961-es első megjelenése óta számos botrányt, indulatot támasztott regényében. Az evangéliumi történetre épülő, ám felfogásában attól mégis jelentősen eltérő regény Krisztust mint vívódó, a test és lélek, “hús és szellem” kettősségével tusakodó embert ábrázolja megindító erővel – az embert, aki harcai és kísértései végén képes volt beteljesíteni feladatát. A hatalma csúcsára ért, dekadens Róma Izráel ura. A Megváltót nemzedékek sora óta mind türelmetlenebbül váró, rabigában sínylődő ország forrong és lázad… Júdás a szakállát szaggatta, és eldobálta…
