“Mi vagy te tulajdonképpen? Olasz vagy magyar?” – faggatja a hetedikes Andrea újdonsült barátnőjét. “Io sono… félmagyzsar! Papa italiano, mamina magyzsar”. – feleli az ugyancsak tizenhárom éves Adriana Morelli aki Torinóból érkezett soproni nagynénjéhez nyaralni. A két kislány barátsága három nap alatt szövődik, – ennyit töltenek együtt Sopronban – de tartósnak bizonyul. Andrea és őrse hosszú levelezésbe kezd Adrianával, hogy megismertesse a Torinóban élő kislánnyal másik hazáját Magyarországot, s az itteni úttörők életét.Szó esik ezekben a levelekben a családról, az iskoláról, az úttörőéletről, a barátságról, örömökről és csalódásokról, a tizenhárom évesek kisebb-nagyobb gondjairól. És minderről “sincaramente” vagyis őszintén, ahogy azt Andrea megígérte. Ősztől tavaszig jönnek-mennek a levelek Budapest és Torinó között, míg végre májusban egy nagy borítékot talál Andrea a postaszekrényben. Ez a levél azonban nem Adrianától jött….
