Olvasók és irodalomtudósok egyöntetű örömmel fogadták Kemény Zsigmond napfényre került naplóját. Közel ötnegyed század választ el e mű keletkezési idejétől, de a benne ragyogó írói erények éppen ezt az időbeli távolságot feledtetik. Emberközelben láthatjuk az írót, önmagával és korával viaskodó gondjaiban, a mindennapjaik keresetlenségében ismerhetjük meg a kortársakat – köztük a legnagyobbakat. (Benkő Samu)
