A zsidók százötven éve léptek be a magyar történelembe, művelődésbe, irodalomba. Az irodalmi teljesítmény – a nyelv használata, a tapasztalat sokrétűsége és annak árnyalt ábrázolását a kifejezés mélysége és szárnyaló magassága minden történelmi kimutatásnál láthatóbban adja vissza az igazi azonosulást amellyel otthonra találtak az őket befogadó kultúrában. A szinte nyelvemlékszerű hangpróbáktól két-három generáción belül eljutottak a csúcsokig, az egyetemes érvényű és világszínvonalú művészetig. Bizonyos pokoli szinkronban azzal az egyetemes világtörténettel, amely az ő történetüket majdnem írmagjáig kipusztította Magyarországon. Az olvasó ennek a száz évnek a felívelő s gazdagságáért tragédiával fizető lelki krónikáját lapozhatja végig, az összeállítóval együtt huszonhét író novelláin keresztül. Ebben a kollektív regényben sok felfedezés vár reánk: elfelejtett írók, képek, viszonyok, hangulatok, világok – a hagyomány, amelynek talapzatáról leszakadtunk, nincs más utunk ma, mint…
