“Egyszerű emberek tündérien tiszta és ártatlan világában nőttem fel a Nyitra mentén, ahol a mese igaza és igazsága törvény volt. Nem lehetett másképpen élni, csak úgy, ahogy a mese igaza előírta: becsületesen. Körülöttünk akkor még tiszták voltak a vizek, üdék a vetések, pontosan tudta minden ember, mi a jó, mi a rossz. Nem lehetett a kettőt összetéveszteni, összezagyválni. Kár, hogy a tisztaságnak, egyszerűségnek ez a mesevilága letűnt, a vizeink összezavarodtak, s jónak, rossznak eldöntésében is oly sok a vitánk. Az ősi mese egyszerű igazságainál nincsenek nagyobb igazságok, nincsenek szebb igazságok, s nincs fontosabb életismeret. Amikor mesét íok, azt szeretném, ha kis olvasóim is megízlelnék az élet valódi rendjének ezeket az egyszerű és üde igazságait.”
