Ernest Hemingway az első világháborúban önkéntesként szolgált az olasz hadseregben, s 1918-ban, tizenkilenc éves korában súlyosan megsebesült az olaszok caporettói veresége és visszavonulása után.Ebből az élményből született egy évtizeddel később a világirodalom egyik legmaradandóbb háborús regénye, a Búcsú a fegyverektől. Hőse, Frederic Henry, az olasz hadseregben szolgáló amerikai szanitéc hadnagy éppoly önéletrajzi alak, mint a Hemingway-hősök nagy része. A romantikus szerelmi események sorába ágyazott, magával ragadó szerelmi történet – amelyről Thomas Mann az írta, hogy “nagy egyszerűséggel és igazsággal írt könyv, igazán férfias könyv, új hangú mestermű” – ma már a huszadik század klasszikus alkotásai közé tartozik, s a legjelentősebb háborúellenes művek egyike.
