“…Mikoron egynyihány nap múlva az Bánk bán játszadozni akarna a feleségével, sírni kezde és monda néki: ne nyúlj hozzám, nem feleségedhez nyúlsz. Engemet királynéasszony mellé adtál, de ez engemet az öccsének ejtett csalárdságával; ihol vagyok szerelmes uram! vagy megversz, vagy megölsz; szabad vagy vélle; mert erőszakot tött rajtam. Bánk bán nagy bánatba és igen nagy haragba esék, de mindazáltal vígasztalni kezdé feleségét… Hanem másod napon beméne a királné asszon házába, mintha szóllni akarna vélle és kirántá a hegyes tőrt és aval átalüté a királné asszont… Mikoron pedig haza jött volna András király, … másod napon mindjárást törvényt üle. És mikoron Bánk bán megbizonyította volna a megholt királyné asszonnak az vétkét: a király olyan sententiát monda ki, hogy méltán megöletett a királné asszon és mentséget ada Bánk bánnak.”/Heltai Gáspár/
