Nemcsak Szekfű pályájának, de a magyar történetírás fejlődésének is jelentős mérföldköve ez a kötet. Szekfű megállapítja, hogy a magyar tömegek romantikus és liberális történeti illúziói rendületlenül tartják magukat s “szinte gyermekesnek tetsző, színpadias történetszemlélet” jellemzi a “nagyközönséget”.A magyar állam életrajzával Szekfű jelentős kísérletet tesz a történeti hamis tudat homályainak szétoszlatására. Felfogásában gyökeresen eltér minden korábbi összegzéstől. Gondolatmenetének pillérei Szent István és Széchenyi István. Szekfű bennük olyan államférfiakat lát, akik nemzetünk számára új, dinamikus, a fejlett környezethez közelítő pályát jelöltek ki; akik európai léptékkel mérték a magyarság távlatait. Mindez a könyv 1917-es magyarországi megjelenésekor alapvetően újnak számított, de meglepő volt beosztásában, periodizációjában és a felhasznált források kezelési módjában is.Szekfű Gyula munkája egy nagy gondolkodó véleménye a magyar történelem “anatómiájáról”.
