Időszámításunk szerint 79-ben, egy augusztusi napon a Vezúv lábánál fekvő síkság lakosságát irtózatos erejű robbanás ejtette rémületbe. A tűzhányó kitörése olyan óriási kő- és földtömeget röpített a magasba, hogy sötétség borult a napfényes, derűs campaniai tájra. Forró hamu, iszap és vulkáni kőzet hatalmas mennyisége temette el a Nápolyi-öböl partján fekvő virágzó városokat, Pompejit, Herculaneumot, Stabiaet és még néhány kisebb helységet.Ezzel a kötettel emlékezik meg a Gondolat Kiadó az ezerkilencszáz éve történt tragikus eseményről, amely az antik világ páratlan emlékét hagyta az utókorra. Az ókori életről való tudásunk összehasonlíthatatlanul szegényebb lenne, ha a több mint kétszáz éve folyó ásatások nem hozták volna felszínre Pompejiben azt a csodálatos “szabadtéri múzeumot”, amelyben megismerhetjük egy ókori itáliai város utcáit, tereit, középületeit és magánházait, színházait, fürdőit, templomait, boltjait és műhelyeit, pékségeit és kifőzdéit, egyszóval mindennapi életét.
