Sarte egy nyilatkozatában kijelentette, hogy a század nagy regénye a szocializmus országaiban fog megszületni. Amikor Kundera könyve 1967-ben napvilágot látott a csehszlovák kritika e feltevés jogosságának egyik jelét látta benne. Vajon igaza volt-e? A csehszlovák kritika véleménye mindenesetre egyöntetű volt abban is, hogy a regény az elmúlt húsz év bíráló szenvedélyében legkíméletlenebb, legőszintébb és legigényesebb ábrázolása. Kundera a már sokak által vállalt, de legfeljebb csak részleteiben teljesített feladatot matematikai szerkesztésű regénnyel oldotta meg. Az eseményeket négyen mondják el: Ludvík, a főhős, valamint két barátja és szeretője, vagyis életének három “koronatanúja”. E párhuzamos elbeszélések, vallomások, belső monológok nyomában bontakozik ki a főhős és a kor több jellegzetes képviselőjének sorsa, a korszak torz vonásokban bővelkedő képe.