Dsida Jenő 1938-ban, harmincegy éves korában halt meg. Költői kiteljesedésére mindössze tíz esztendőre futotta életéből, műve azonban nem maradt torzóban. Amit az ifjúság életörömben, szerelemben, játékosságban felkínálhat, s amit a gyilkos kór – szervi szívbaja – felfokozhat érzésekben: szenvedélyes magányűzésben és társkeresésben, kora szociális nyomora iránti érzékenységben, az mind lírává párolódott költészetében, drámai erővel töltve meg verseit, amelyek formai tökélyben, zengő mesteri játékban, légszomjas nyelvi leleményben, méltó folytatói Tóth Árpád, Kosztolányi, Babits lírai letéteményeinek
