Pavel Kukockijnak van egy különleges képessége, melyet ő maga „belső látásnak” nevez. A nagyszerű nőgyógyász, egy régi orvosfamília sarja belelát a nők testébe, látja a még egészen kicsiny magzatot, a kóros elváltozásokat, néha még a sejtszerkezetet is. Ez a képessége azonban sajátos aszkézist követel: visszahúzódik, eltűnik, ha Kukockij szerelmi életet él. Ezért óvakodik a nőktől, mígnem egyik betegében – akit a második világháború alatt ment meg a haláltól – megtalálja élete nagy szerelmét, s Jelena ráadásul a „belső látását” sem teszi tönkre. Részben Pavel és Jelena szerelméről és eleinte idilli, majd tragikusan megbicsakló házasságáról szól Ljudmila Ulickaja nagyívű családregénye, melynek fő motívuma a születés titka: az a megnevezhetetlen bölcsesség, hogy egyetlenegy sejtből meg „egy hosszú orrú, orsófejű és spirál alakú, izgő-mozgó farkincájú spermiumból elkerülhetetlenül félméteres, ordítozó, háromkilós, teljesen öntudatlan emberi lény alakul ki.
