“Világnézetét derűsnek szokás nevezni. Én nem tartom annak. Derűs ez, de borús is egyszerre, az édeset vegyíti a keserűvel, a nyájasságot a gúnnyal, a politikai hitet a mindenbe beletörődő közönnyel, az andalgást a teremtettével, a szomorkodást a duhajsággal, a megbékélést a dohogással s egy csipetnyi, rokonszenves lázadással… Úgy beszél, mint a tápéi paraszt, de valójában szenvedélyes könyvbújó, talán az utolsó polihisztor… Első pillanatra úgy rémlik, hogy egyszerűsége és tudásvágya között valami ellentmondás van. De nincs. Én tudom, hogy ilyen a népem.” Kosztolányi Dezső “Szülőföld, könyvtár, utazás, ásatás – ezek voltak írói élményeinek forrásvidékei. Ritka az az író, akinél a kultúra, különböző korok és népek évszázadok, évezredek alatt felgyűlt műveltsége ilyen mértékben lenne írásainak nemcsak tárgya és témája, de ihlető forrása is, mint Móránál. A történelemben, a régészetben, a néprajzban, a nyelvészetben, a növénytanban egyaránt otthonosan mozog.” Vargha Kálmán
