„Nem tudok csinálni mást, csak mindig mást” – mondja magáról Bertalan Tivadar, aki ezúttal is valami mással jelentkezik, mint amit eddig láthattunk, olvashattunk s hallhattunk tőle. Ebben a művében mintha drámaibb hangon szólna. Ez a „más” azonban változatlanul rá vall. Az a többszólamú egység képzőművészet és irodalom között ebben a legújabb könyvében is megnyilvánul, félreérthetetlenül „egyszemélyes” munkában. Ez a könyv is, mint az eddigiek, több műfaj szimbiózisa.
