Ha Oscar Wilde, hát akkor: szellemesség. Cinizmus, netán. Maró humor, sőt, az emberiség önmagát marcangoló iróniája. És több. Színdarabok csattanós párbeszédei. És nem érvényes rá, amit a szerény utód mond: “Fáradhatatlannak lenni a legfárasztóbb.” Oscar Wilde sosem fárad el, sosem fárasztó.
