Ez a kis könyv azokhoz kíván szólni, akik megálltak már az óbudai római amfiteátrum porondján, és elképzelték az épségben álló, emberektől nyüzsgő lelátókat; akik megcsodálták a soproni belvárost övező bástyák alsó méterein a kváderkövek összeillesztésének pontosságát; akik látták a soproni Fabricius-ház pincéjében a három, egymás mellett trónoló, életnagyságnál nagyobb fehér márvány istenszobrot, vagy megnéztek néhányat a Dunántúl minden városában látható, nem egyszer esetlenül faragott római sírkövek közül, és megpróbálták elképzelni az azokon látható egykori emberek mindennapjait, életét, halálát, harcait, munkáját – történelmét. Ezek a képzeletpróbák gyakran riadnak vissza attól az időbeli távolságtól, amely bennünket, mai embereket a közel kétezer esztendővel előttünk itt élt római polgártól és katonától elválaszt. Hiszen saját nemzeti emlékezetünk is csak alig-alig lépi túl az ezer évet, és ennek az időnek közel kétszerese valóban irdatlan távolságnak tűnhet. És különben is:…