Natascha Kampusch esetét több tényező miatt nevezhetjük egyedinek. Először a fogság hihetetlenül hosszú ideje miatt. Másodszor azért, mert az efféle bűncselekmények egyik lényeges jellemzője, hogy az áldozat vagy szinte azonnal meghal, vagy viszonylag gyorsan előkerül – itt fordítva történt: a tettes halt meg, míg az áldozat életben maradt. Ebből adódik a harmadik példátlan mozzanat: egyedül Natascha beszámolójára vagyunk utalva, ha utána akarunk járni e súlyos bűntett okainak, az áldozat és az elkövető lelkében dúló viharok titkainak, kapcsolatuk sajátos összetettségének, illetve mindennapjaik menetének. E nem is annyira törvényszéki, de sokkal inkább lélektani „perben” az áldozat látja el a vádló és az ügyvéd szerepét is, aki nem hajlandó fekete-fehérben látni sem a világot, sem a maga esetét; határozottan képviseli elrablója, a súlyos üldözési mániában szenvedő Priklopil érdekeit is.
