Amióta a XX. század elején Ezra Pound és az imagisták (nálunk pedig többek között Kosztolányi, aki így idéz a Nyugatban egy japán műfajmeghatározást: „a haiku egy természeti rajz, egy rajz körvonala, utalás egy festményre, vagy ennek a festménynek csak a címe”), később a beatköltők és sokan mások felfedezték Basó és pályatársai művészetét, a haiku közkincs lett: a legkülönbözőbb nyelveken jelennek meg haikuújságok és -folyóiratok. Kötetünk az eddigi legbővebb válogatást tartalmazza Basó költészetéből: ezerre tehető haikujának egyharmadát, bőséges jegyzetekkel, magyarázat- és értelmezéskísérletekkel.
