Csizmazia „Cheese” Gábor · Pataki Róbert

69 talpon álló koktél

Készleten

Példány állapota: jó

Csizmazia Gábor
A gyertyát mindkét végén égető Humphrey Bogart egy krákogással eligazította a torkában felgyülemlett kátrányt, majd kesernyésen kinyilatkoztatta: „az egész világ úgy három pohárral le van maradva.” Könyvünk nemes célkitűzése, hogy e hátrányt kettőre lefaragjuk. Kótyagosan éljük napjainkat. Egyszer háton fekve, kényelmesen lábtempózva az éjszaka pezsgőfürdőjében, máskor fényes nappal kutyaúszásban evickélve, jókorákat nyelve a felvizezett hétköznapokból. A pohárban süllyedő bárka zsúfolásig megtelt, kint és bent egyaránt. Képtelen létregények íródnak; jelentéktelen jelenlétek, múló jelenségek intenek búcsút, vállak koccannak, tekintetek izzanak, tragikomikus helyzetek születnek. Mindezt cseppfolyóssá alakítva töltöttük pohárba, karikírozva kentük a falra és karcoltuk papírra, a Muppet-show két csipkelődő öregurának stílusában. Mindannyiunkban ott rejlik néhány koktél. Mi is esünk a Slusszpoén csapdájába, félünk a Sárga veszedelemtől, és jutottunk a Könnygáz sorsára. Egyet tehetünk, vígan kiisszuk méregpoharunkat, hiszen az utolsó mosoly mindenképp a miénk!

Pataki Róbert
Évekkel ezelőtt fölvettem egy szemüveget, amit a mai napig viselek. Használata sosem okozott pontatlanabb, homályosabb látást, de élesebb, tarkább színű sem lett semmi. Viselése közben viszont egyre vékonyabbá vált számomra a határvonal a mindennapok tragédiája és komédiája között. Amire azt mondták, hogy komolyan kell venni, arról másnapra kiderült, hogy banális dolog. Máskor meggyőződésem volt, hogy aki hozzám beszélt, az egy fizetett parodista. Később megtudtam, hogy nagyon is komolyan gondolta mondandóját. Az emberi viselkedés játszóterének ez az (egyik) meghatározó vonása -nagy adag öniróniával karöltve- vezetett ahhoz, hogy észrevegyem és megírjam a napi szinten szembeköszönő jelenségek és szereplők valóságának egy töredékét. Rengeteget tanultam ama néhány hónap során, mialatt e könyv készült. Tapasztalataimat útravalóul szánom mindenkinek, aki szeretni fogja a könyvet. Mert humor nélkül lehet élni, de humorral még érdemesebb.

Radnai György
Most akkor iszunk, vagy nem. Iszunk?
Az alkohol fogyasztása, akár a rajzok készítése egyidős az emberiséggel. Történelmünket és életünket alkohol és vér áztatja – mivel ezen változtatni már nem tudunk, ezért legyen inkább véralkohol! Nem kell a szomszédba menni, hogy ürügyet találjunk a fogyasztásra. Ha éppen nincs, koccintunk a szemben, vagy mellettünk lakóval. Iszunk örömünkben, iszunk bánatunkban. Iszunk, ha születik valaki, iszunk, ha elmegy. Iszunk, ha meglátjuk a nagy Őt, iszunk, ha elveszítjük. Iszunk, hogy ihletet merítsünk, de akkor is iszunk, ha túl sok gondolat kínoz. Iszunk, ha ittunk, hiszen a kutyaharapást szőrével bevált gyógymód a másnap kezelésére. Belső utazásainkhoz olykor az alkohol kölcsönöz alkalmi szárnyakat, azonban ha nem vigyázunk, szárnyát vesztett Ikaroszként hullunk (az asztal) alá. A gyúlékony folyadék lángra lobbantja szenvedélyünk belső égésű motorját. Nyíltan, titokban, mindannyian keressük a mindennapi üzemanyagaink mellé turbó töltetet fecskendező plusz adalékot. A megoldás vélt eszköze gyógyító hatással lehet lelkünkre és önbizalmunkra, gátlásaink feloldódnak kedvenc italunkban, és könnyedén vonulnak vissza átmenetileg nagyra tágult tudatunk útvesztőibe. Tisztelettel adózunk a körülöttünk élő maroknyi absztinensnek, akik nem élnek az etil (ital) adta lehetőségekkel, illetve azoknak, akik ideig-óráig szárazon maradnak. Láttunk már ilyet, bár keveset ismerünk…

Szerző: Csizmazia „Cheese” Gábor · Pataki Róbert
Darab: 1
Állapot: jó