A ​CIAM magyar csoportja (1928-1938)

A ​könyv a két világháború közötti magyar építészet egyik igen jelentős – a további fejlődés szempontjából talán legfontosabb – fejezetével foglalkozik. A CIAM magyar csoportja néven tíz évig működő és publikáló építészettársaság tagjaia legkorszerűbb építészeti elképzeléseket igyekeztek Magyarországon elterjeszteni és a gyakorlatban megvalósítani. A munka elsőként dolgozza fel e társaság történetét és építészeti munkásságát. Előbb a csoport történetén belül tárgyalja tevékenységük különböző formáit, s a csoport építészeti munkásságát, a gyakorlatban is megvalósult terveket. A feldolgozott téma érdekességét fokozza, hogy olyan építészek fiatalkori közös munkájáról és törekvéseiről van szó, akik különböző helyekről indultak és a harmincas évek óta is igen különboző helyekről indultak és a harmincas évek óta is igen különböző helyekre sodródtak. Major Máté a Budapesti Műszaki Egyetem professzora; Dávid Károly a Népstadion tervezője; Fischer József a negyvenes évek végén Budapest főépítésze, jelenleg az USA-ban él; Breuer Marcel a párizsi UNESCO-székház egyik tervezője, a második világháború óta él az USA-ban.