Furcsa hősök panoptikuma ez a könyv: munkanélküli hóhér, aki jobb híján önmagát köti fel, a saját halálát kommentáló író, városligeti viaszbábkészítő, az Állatkert lakóit zsidó és keresztény kategóriákba soroló állatügyi főtanácsos, Cucumia, vagyis Uborkafaország irodalmár lakói, két szamáron meggazdagodni akaró rózsadombi polgárok – mindmegannyi különös figura. A különc alakok megformálása, az abszurd, néha morbid szituációk bemutatása Goda Gábor esetében nem az „egyedi” megragadást jelenti: típusokat, jellegzetes helyzeteket, történelmi korszakokat ábrázol segítségükkel, általában a maró szatíra eszközeivel. Ezt érezzük az 1973-79-ben írt Legendák mögött, és ez jellemzi az ötvenes-hatvanas években keletkezett Két csacsi-t, a Mennybemenetel-t, a Dióhéj-t, vagy a Concertó-t is. Villanó ötletekből, játékosságból, különös érzelmekből, magasrendű intellektualitásból szövődnek Goda Gábor kisregényei.
