A 16-mm-es néma és hangos keskenyfilm technikája

• Példány állapota: közepes
• Kiadás éve: 1943
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 108

A moziban rejlő kulturális erőt és propagandisztikus lehetőséget, mint a tudomány egyik legértékesebb segédeszközét, a kultúrintézmények egymásután igyekeznek felhasználni. Az iskolák már régen felismerték a szemléltető oktatás rendkívüli fontosságát és a pedagógiai filmoktatást évtizedekkel ezelőtt rendszeresítették. A filmoktatás kérdése már 1914 előtt felvetődött, sok vitára adott alkalmat, de a probléma tisztázását a világháború megakadályozta. 1918 után Magyarország volt az első állam, amely a kötelező iskolai filmoktatást bevezette. Eleinte a tűzveszélyes 35 mm-es filmekre eszközölték az oktatófilm felvételeket, de éppen a filmek tűzveszélyessége miatt az iskolai filmoktatásnak korlátozott lehetőségei voltak. Csak akkor, amikor a nehezen égő, a robbanás veszélyétől mentes acetat filmanyag ismeretessé vált, lehetett szó arról, hogy az iskolai filmoktatást szélesebb alapokra fektessék. A filmtechnika fejlődése, különösen azonban az amatőr keskenyfilm-felvételek tökéletesedése hozta létre azt a 16 mm-es keskeny film anyagot, amelyet a nemzetközi filmvilág, is elfogadott. Magyarországon a filmoktatás megszervezése a 16 mm-es iskolai vetítőgép megszerkesztésével kezdődött. Ezeknek a keskeny film-vetítő gépeknek olcsóságuk révén történt elterjedése és kétségtelenül nagy sikere felvetette azt a gondolatot, hogy rendes játékfilmeknek 16 mm-re való lekicsinyítésével a filmet, mint szórakoztató-, de ugyanakkor propaganda lehetőséget olyan kis vidéki helységekbe is elvigyék, ahol a mozit még nem ismerték.