A birodalom elvesztése

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Jelenkor
• Kiadás éve: 1998
• ISBN: 9636760934
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 222

Igazi ​irodalmi meglepetés ez az elbeszéléskötet. Ajtony Árpád a 60-as évek végén tűnt fel prózaszövegeivel, akkortájt, amikor Nádas Péter és Csaplár Vilmos pályája indult. Az ő provokatív, különös elbeszélései azonban csak egy-egy antológiában, illetve underground, szamizdat jellegű kiadványokban jelentek meg, és csak a „beavatottak” előtt váltak ismertté. Sokáig azt hittük, hogy ezt a művészt is a „föld alá” szorított magyar modernség olyan veszteségei közé számíthatjuk, mint a korán elhunyt Hajas Tibort vagy a külföldre kényszerült Szentjóby Tamást és a Halász Péter vezette színházi társulatot. Ajtony is országot váltott, párizsi illetőségű lett, és jelenleg szociálpszichológiát tanít ottani egyetemeken. Úgy látszik, hogy prózája e kötettel támad életre: darabjai (9 novella és egy filmforgatókönyv) most kerülnek igazi nyilvánosság elé. A novellák szüzséi nem sokat árulnak el e kitűnő, meghökkentő, lassúságában különleges járású prózák imaginációjáról – többségükben a 60-as évek eleji-közepi diákok, ifjak életéből vett képeket, jeleneteket, alakokat kapunk, a csendes lázadás, a farmernadrágos, tengődő, szabadságkereső diákélet tárgykörében. Ám épp a pontosság, a tárgyiasság, amely egy meg nem nevezhető nyomottság búvárkeszonjaként borul a dolgok, alakok fölé, az abszurditás rejtélyes légkörét támasztja. Mintha a felszíni realizmus kibicsaklásaira irányítaná a mikrofényeket az író: minuciózus, éles rajzolatai távolról a „nouveau romanos” szövegek hangulatával is rokonok. Van egy valóban „kafkai” elbeszélése is (Kritikus időpont), ennek meg nem nevezett, földalatti műhelyében csak az ellenőrzés, a kiismerhetetlenség állandó. Ami itt nyugodtan, hisztérikus fényektől, de a reménytől is mentesen vibrál, az nem más, mint maga az államszocializmus örökös uralomra berendezkedett, „kedélyesen” vérfagyasztó világa. ; A fülszövegben azt jelzi a szerző, hogy e novella-ciklusnak „volt folytatása” – meglehet, e könyv és a további Ajtony-kötetek birtokában „újra kell majd” szerkeszteni a 60-as, 70-es évek magyar prózájának tereprajzát. – Irodalmárok figyelmébe ajánlandó.