A monografikus igényű kötet a modern cseh műveltség meghatározó eszméit vizsgálja – az irodalom, az irodalomtörténet-írás és a történeti-politikai gondolkodás területén. A szerző a barokk kortól kezdve az 1989-es rendszerváltásig tekinti át a cseh önszemlélet meghatározó irodalmi eszméit és ideológiai alakzatait. Kiemelten tárgyalja a cseh történelem „értelméről” folytatott több mint egy évszázados vitát, amelyben közvetve vagy közvetlenül mindenki letette a garast, aki számított az elmúlt évszázad cseh szellemi életében. A könyv a nemzeti mítoszok kritikai átértelmezését a legújabb cseh szakirodalom alapján dolgozza fel.
