Élünk, gondolkodunk, mi is a helyünk ebben a világban. Rácsodálkozunk a természet szépségére, és kezdjük keresni, mi ennek a tökéletességnek a forrása. Vágyakozunk, hogy valami kitisztuljon bennünk, csend, békesség, nyugalom, szeretet vegyen körül. Keresünk. Néha kiáltva, hitetlenül, de hinni akarunk, mert nem lehet véletlen jelenlétünk a világban. És egyszer csak eljutunk az imádságig. Az imádságig, ahol ketten vagyunk.
