Jelen kötet írásai kivétel nélkül a furulyáról, a dudárólvagy a kanásztülökről (illetve ezeknek a folklór egyéb terülteire gyakorolt hatásáról) szólnak.Bartók Béla szerint azok a zeneszerszámok igazán a „népies hangszerek”, amelyek a folklór természetes társadalmi környezetében fejlődtek ki, s amelyeket paraszti sorban élő, nem hivatásos készítők gyártanak.Ezek körében külön csoportot képeznek a népi fúvós hangszerek. Feltűnő sajátságuk, hogy használatuk nagyrészt az állattartáshoz kapcsolódik, így a duda vagy a furulya az idők során a pásztorkodás szimbólumává vált.Ami eddig a népi fúvós hangszerek kutatása nyomán a tudományosság igényével magyarul megjelent, nem sokkal több, mint ennek a könyvnek a terjedelme. Ezért úgy döntöttünk, hogy a fontosabb tanulmányokat – a szükséges szerkesztési változtatásokkal -újra közöljük, kiegészítve az elmúlt évtizedek ótafeltárt zenei anyagokat összegező, kifejezetten a kötetünk számára készült írásokkal.
