“A múlt úgy ébred fel keze alatt, hogy eszmélésének nincs könyv íze: látomások szapora képei nyüzsögnek, hangok élnek, mozgás pezsdül. Arany János óta soha ennyi igei árnyalat, ennyi rezgő-reszkető, pontos pályát rajzoló cselekvés. Az egyik képen átsüt a másik erők csattannak össze, a színek harsognak, a hangok fénylenek.”
(Hankiss János, 1934)
