Fülszöveg Száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1858-ban lépett először ember a Berni-Alpokban magasodó Eiger 3970 méteres csúcsára. Északi falát hatvanöt évvel ezelőtt, 1938-ban a Heinrich Harrer körül szerveződő, négyfős hegymászó csapatnak sikerült első alkalommal megmásznia. Addigra a “halálfal” már kilenc emberéletet követelt. Az Eigerről a mai napig mint a “Falak faláról”, a “legkockázatosabb alpesi régióról”, a “narkósok hegyéről” szokás beszélni. Heinrich Harrer ebben a könyvében krónikásául szegődik az övékét megelőző és a későbbi egyéni és csoportos, sikeres és sikertelen próbálkozásoknak. Igen ritkán érezni csak, hogy információ híján vagy elfogultságból nem tér ki elég részletesen valamelyik expedíció sorsára. Az 1958-as első megjelenés utáni kiegészítésben már csak a számára figyelemre méltókat emeli ki. A könyv végén az összes kísérlet tételes felsorolásán kívül az olvasó megtalálhatja az Eiger Északi falára felvezető út “szamárvezetőjét”: az út technikailag pontos leírását.
